Zsiráf és gazdája már régóta szelték együtt az utakat. Jól ismerték egymást, mindketten tudták mire képesek ha összefognak. Sokat beszélgettek az évek alatt, miközben magyarországon utazgattak, hol munkába, hol lustába, vagy épp csak úgy a városi éjszakába. Egyszer aztán egy ötletük támadt. Mi lenne ha megnéznék a világ végét és út közben a sok minden félét. Ha nem is hosszasan, de cseppet tanakodtak, míg arra a döntésre jutottak, hogy a nagy úton elindulnak. Zsíráfra új cipőt adtak, mert a régin már lyukak voltak, és kapott táskákat is, amibe ügyesen becsomagoltak. A barátoktól elbúcsúztak, majd egy hétfői napon Egerből útnak indultak.
Zsiráf indulásra kész /Eger/
Először Verőcéig jutottak. Ott kicsit meghúzódtak, egy nagyszakállú legény és bájos asszonykája házában a kanyargó Dunára ráláttak. Megvárták míg a felhők arrébb szállnak, és amit még kellett a nagyvárosból kihalásztak. Amerre a nap is igyekszik, arra tartottak, nyugatnak a Dunát követve haladtak. A táj már ekkor varázslatos volt, a szülőhazát ilyen szépnek még sosem látták. Tele élettel és széppel, mind mind az arcon mosolyt igényel. Itt egy madár, ott egy nagy fa, a kanyargó folyó az öröm énekét hallatta… …aztán egy erdőbe keveredtek, ahol a száraz földútat hirtelen sártengerré változtatta, a rájuk zúdulú eső, ami a semmiből tört elő. Egy fa lombja alatt álldogáltak, míg a viharból újra szép idő nem támadt. Majd lassacskán Győrbe értek, és éjszakára először állították fel a sátrat. De még előtte egy kútnál jól megmosakodtak, Zsiráf lábáról eltüntették a sok ragadós sarat.
Búzamező az erdei útról kiérve, vihar után /magyarország/
Reggel arra keltek, hogy hasukra süt a nap, gyorsan sátrat is bontottak. Tovább indultak miután egy jót falatoztak. Sajnos nem a tervezett úton haladtak és Szlovákiába viszontagságosan jutottak. Még a bősi erőműre is felkaptattak, ahol csak egy nyúlós lángost kaptak…az itt látható úton végig szembeszéllel harcoltak és mire Pozsonyba értek jól elfáradtak.
Bicikli út a töltésen, a bősi vízlépcső után nemsokkal
Hallo, itt Szem-beszél
Közben fürödtek egy szép kis tóban, ahol természetes körülmények uralkodtak…fiúk és lányok meztelenül lubickoltak.
Nudista starnd Pozsony előtt 20 km el
Pozsonyban isteni áldásban volt aztán részük, ugyanis a főtére érve helyi krisnások praszadamot ajánlottak nekik, hogy éhségüket csillapítsák. Mind test, mind lélek új erőre ébredt, a közös mulatságot követően a két vándor tovább lépett.
Pozsony főterén, hindu ünnepség a helyi krisna tudatú hívők lelkes tagjaival. Gouranga.
Másnap ismét jól haladtak, Bécsig ebédre el is jutottak. Egy parkban paradicsomos tésztát főztek és tele gyomorral egy fa árnyékában eldőltek. Mikor a nap már nem tűzött oly égetőn, Zsiráf újra vidáman gurult a tükrös úton és dombtetőn.
Bicikli út a híd oldalában /Bécs/
Bécsi út elágazódás /nehéz szó…/
Híd, Bécs után nemsokkal
Estig még 55 km-t nyargaltak, mielőtt fejüket álomra hajtották, tisztálkodásul a Duna vizét választották. Hálát éreztek amiért ilyen napot kaptak, viszonzásul a barátokra sokat gondoltak. A csodás naplementében tele volt a szívük, a sátorba bebújva gyorsan lecsukódott a szemük.
Laplemente tükrözödik a barátságosan döcögő Dunán, Zwetendorfnál
Lakosztály naplementére /Zwetendorf/
Holnap újra fel fog kelni
Mikor ismét felkelt a nap, egy szemből jövő biciklissel találkoztak. Hosszasan szót váltottak, ezért tovább kicsit késve indultak. Rendes falvak, szölő ültetvénnyel váltakoztak, repült az idő és Zsiráf alatt suhant az aszfalt burkolat. Pihenés képp egy pázsitos strandot választottak, ahol egészen kora estig úsztak és lustálkodtak. Sátrat azonban csak Wallsee-nél állítottak, ahol kiscserkészek tábor tűz mellett daloltak.
Kis falu kolostorral, útjelző táblával és Zsiráf lábbal
Ha megdobnak kővel…
…dobj vissza kenyérrel
Békesség
Kovácsoltvas kapu áll a kastély előtt /Wallsee/
Az ötödik napon pünkösd virradt rájuk és először csak Linznél dobták le a ruhájuk. Felfrissülni hideg vízzel zuhanyoztak és egy fránya sebet is leápoltak. Erejük ma kicsit alább hagyott, de az Isten segítségül két verseny bringást adott. Mögöttük így Zsiráf könnyedén vágtatott, az öröm nagy volt, hogy mégis megmentették ezt a napot…
Linzből Passauba menet, két bringás szélárnyékában
…és ezzel még koránt sem volt vége, ugyanis Isten az angyalait még kétszer küldte aznap, hogy a két vándor útját segítse. Történt ugyanis, hogy egy idő után sűrű erdő állta el az utat és csak komppal mehetett tovább a kis csapat. De még mielőtt felszálltak volna, az erdőből előtűnt egy nagyon rendes forma. Rövid szó-elszámolás múlva tiszteletét kifejezve, pénzt adott a hajóra.
egy jó tét lélek /ballra/Grafenau/
Míg a folyón felfelé robogtak, egy kedves holland párral társalogtak. Ők is biztatták az útra, tutdák hogy a pillanat nem jön el újra. Ami jelen van meg kell ragadni, más különben értelmetlen a földön maradni. Hisz mind azért születtünk erre a bolygóra, hogy az élet során fejlődjünk és egymásnak segítsünk.
Valahol a Dunánál, Katyusa a kompon szalutál
Szikla emelkedik a folyóból
A kompról miután leszálltak, Passauig meg sem álltak.
Csak előre
Ahogy a városba beértek egy újabb rendes embert kaptak segítségnek. Elmesélte mit kell tudni a helyről, nem hiába volt tanár emberből. Szobrászattal foglakozott, az egyetemen diákoknak művészetet okított. Később miután kicsit sakkozott, megmutatta a kempinget, így az utazók egy francia mellet sátrat húztak ott.
A passaui szobrász művész /jobbra/
Esteledik
Passauban a Duna és az Inn folyó
A pünkösd tehát így ért véget, sosem hozott még ennyi szépet…folyt.köv.
katyusablog 